Mit tapasztalunk a halálunk előtti napokban második rész.
Amikor egy lélek boldogan távozik, mert azt tudja, hogy teljesítette az életfeladatát, öröm van az arcán, halála pillanatában.
Ez egy belülről áradó öröm, ez maga a lélek öröme.
És automatikusan ez a belülről fakadó öröm tükröződik az ember arcán.
Amikor elhagyja a testét, az nagyon békés, nyugodt módon történik.
Könnyedén boldogan megy haza.
Amíg , ha valaki valami rosszat tett, akkor belül sajnálatot érez, a lélek sajnálatát.
Nem igazak azok az állítások, hogy mindenki békével tud távozni, nem bizony, főleg, ha elvarratlan szállakat hagy maga után, akkor nem tud átkelni , haza menni, mert a feladata itt maradt.
Ezeknek a lelkeknek sokkal több idő kell, hogy felismerjék a tényt, hogy meghaltak, és még több idő kell, hogy újra születhessenek.
Az ember nagyon zaklatottá, agresszívvá, szomorúvá, sokszor még keserűvé is válik.
Ők nem lehetnek szabadok! Tehát ez már a halál beállta elött, három nappal korábban megtörténik
