Kinek tárd ki a szíved?

Okkal tettem cicás képet ehhez a bejegyzéshez.

Ők több szeretet adnak, mint a legtöbb ember.

Sajnos nagyon kevés az az egyén, akinek jószívvel kitárhatod a szíved, lelked mély titkait, vágyait.

Még a hétköznapi gondolatainkat is félve mondjuk el, mert azokat is félremagyarázzák, kibeszélnek, megaláznak. Igaz, az ilyen emberek is a fejlődés útján járnak, de nekik még tilos kiadni magad, mert ők még nagyon az út elején járnak, még érniük kell ahhoz, hogy megértsenek másokat, ők nem tudják átérezni a problémád súlyosságát. Ők még csak önmagukkal vannak elfoglalva. Ezt megértik, akik már érettebbek, de soha nem szabad megengedni soha senkinek, hogy ártsanak. Azért, mert valaki jószívű, nem egyenlő azzal hogy megengedje a kihasználást, a megalázását. Egyszerűen ki kell zárni az ilyen éretlen embereket az életünkből. 

Hallom és olvasom, közel az aranykor, máshol azt, hogy már itt van. A sok ármányt is látom, és ekkor megkérdezem, hol van az a csodás virágzás? Igen, a fénylő lelkekben van, itt-ott.

De a naiv elképzelésem az olyan aranykor, amiben a földi létezésben, az anyagi világban megjelenik a valódi szeretet, és itt nem a felemelkedett spirituális szeretetre értem, hanem az anyagban, a földi síkon.

Egymás tisztelete, megbecsülése, és az igaz szeretet, ami őszinte.

 Igen, ez a vágy, amire a naiv, szerető szívek éheznek.

🤍🤍🤍🤍