Elfogadás

A kapcsolatokban (mindenféle emberi kapcsolat) gyakran előfordul, hogy próbára teszi az élet annak erősségét, szilárdságát.

A türelmet, az ön és mások elfogadását. Sajnos a harmónia könnyen felborul, a szeretet megkérdőjeleződik.

Vajon meg tudjuk-e érteni embertásunkat? Át tudjuk-e érzeni egy-egy szituációban ő mit is él át, mit érez? Vagy azonnal vádaskodunk?

Minden esetben a megoldást a megbeszélés, egymás meghallgatása, megértése hozná. Hisz nem tudhatjuk, a másikban milyen emlék tör fel, amikor lát, hall egy történésről.

Igen fájdalmas lehet, amikor sérelem ér bennünket, és aki eddig társunk, barátunk volt, – annak látszott, annak hittük -, ellenünk fordul, értetlenül áll a fájdalmunk előtt.

Nekünk is meg kell érteni, az a másik ember lehet felületes, netán énközpontú és nem tud együtt érezni másokkal. Ilyen eset tanulságos, hisz meglátjuk az illető valódi énjét, és dönthetünk; szenvedünk mellette, vagy tovább állunk.

Javasolt, amikor még friss a fájdalom, azonnal ne mondjunk búcsút a bennünket meg nem értőnek, netán bennünket kibeszélőnek, hanem várjunk amíg megerősödünk, és ha még akkor is azt érezzük, ez nagyon fáj; ebben az esetben ne késlekedjünk, lépünk ki a kapcsolatból. Ezzel elkerüljük a további sérelmeket, fájdalmakat, hátunk mögötti pusmogásokat.

Minden rosszban van jó. Igen ez így van, hisz akkor tudjuk igazán kiismerni a másikat, amikor minket ér fájdalom. …