2. rész: Ők a fénymunkások.  Olyan személyek, akiknek erősebb emlékeik vannak a lelkeket ért hatásokról.  Náluk nincs olyan vastag védőfal, hogy át ne láthatnának a lelkek birodalmába. Nekik az a küldetésük, hogy vezessenek, tanítsanak.  Többnyire az ilyen emberek nem dúskálnak az anyagi javakban, hisz ők nem arra születtek, hogy a földi javakat halmozzák, mert nekik a lelki élet az erősségük, és az a feladatuk, hogy ezt még tovább fejlesszék. Ezek az emberek többnyire akkor élnek földi gazdagságban, ha van olyan hátterük, olyan személy, családtag, vagy társ, aki még meg tudja szerezni a vagyont, ő még a földi örömnek él.  Bár, annyira harmonikus nem nagyon lehet ilyen kapocs, mert nem azonos…

 Vannak emberek, akik másnak érzik magukat, mint a többség. Itt nem a nagyképűségre gondolok, hanem arra, hogy ezek az emberek nem illenek a társadalom normáiba. Lehet nehéz az életük, amíg próbálkoznak, mert nem merik felvállalni igazi énjüket, és szenvedhetnek is ez miatt, mert amíg valaki nem a saját életét éli, addig nem is tud boldog lenni. A másoknak oly módon való megfelelés, nem igazán megy, amihez meg kell játszani magukat. Ők nem arra születtek, hogy például reggeltől estig egy irodában üljenek, vagy épp gyárban töltsék le azt a napi 8-9 órát, mégis ezt teszik. A szórakozás, kikapcsolódás is mást jelent nekik. Az ő küldetésük más. Őket magasabb célok vezérlik, hisz…