Aki elégeddett, jól érzi magát, akár még boldog is, és ezt a jót sugározza a környezete felé. Ezáltal egyre többen kedvelik, szeretik az illetőt, és igyekeznek a közelében lenni, hisz a jóra vágyik mindenki.  A régi írások szerint Atlantisz korában mindenki boldog lehetett, hisz abban az időben nem volt ellenségeskedés. Egymást segítették, támogatták társaik elképzelésének megvalósulását. Nem volt rivalizálás, egymásért életek, örültek a másik sikerének, az öröm érzése pedig bizonyítéka volt annak, hogy nem a külsőt, a látszatot hajszolták, hanem bíztak a megérzéseikben, ami abban az időben mindenkinél jól működött.  Ha eljön az az idő, amikor mi is segítjük egymást, visszatér az igazi közösségi élet; a valódi, nem a kényszerszülte…