Ez a Pécsről Japánon át Budapestre lehet jó kis szinoníma, hisz ennek van mélyebb értelme, vagy magyarázata is, de lehet ez valós utazás is.  Attól függ mi a célunk.  Ebben a szituációban sem ragaszthatjuk rá a jelzőt azt sem hogy rossz, azt sem hogy jó.  Abban az esetben, ha olyan feladatunk van, amit minél hamarabb el kell végezni, akkor botorság Japán féle venni az irányt.  DE más a helyzet ha a fejlődés,  a tapasztalatszerzés,  tudásunk még hatékonyabbá tétele, és  minél több ismeretre szert tenni,  ami lehet spirituális is, de semmi sem zárja ki a  földi sík megtapasztalását sem, hisz biztosan rengeteg élményt tudunk felhalmozni ami nem hétköznapi, abban biztosak lehetünk. …

Folytatva a 2. rész gondolatmenetét: Tehát nem durván vágunk vissza, csak keményen, határozottan.  Annyit még meg kell jegyeznem, hogy a másik személy számára a helyes út, nem feltétlenül ugyanaz, amelyiken én járok, hisz ahány ember, annyiféle, és nem szabad kényszeríteni senkit semmire, csak utat szabad mutatni, és az illető eldönti akarja-e a változást, vagy sem.  Egy a végső cél, de rengeteg út és útelágazás létezik.  Sokszor említettem már, itt is ezt az egyszerű példát írom.  Ha például Pécsről Budapestre szeretnék eljutni, akkor indulhatok a legegyszerűbb, legegyenesebb úton is, de elfordulhatok akár Japán felé is, és egyszer oda fogok érni a fővárosba, csak nagy valószínűséggel hosszabb lesz az út, viszont kalandosabb…

Akinek nincs tudása, tapasztalata valamilyen témában, ő a leghangosabb, és a legnagyobb elánnal h.lyézi le embertársait, akik olyanról beszélnek, amiről neki nincs ismerete.  Ilyen a spirituális téma is. Milyen sokan csalásnak minősítik, pedig nem is tudják mi rejlik benne.  Akik már járják a spiritualitás ösvényét, ők már annyira nem hangoskodnak, bár van olyan nézet, hogy azzal, aki kiabál velem, ha halkan válaszolok, meg sem hallja. Ezért az úton járónak ajánlott alkalmazkodónak lenni, és ha a kiabáló szintjére egy pillanatra le is lépünk, tudnunk kell rugalmasnak lenni, nem maradni a posványban, hanem tudni kell visszazökkenni a saját helyükre, a saját utunkra.  Jó az is, ha a mélyben lévőt ügyesen, amennyire lehetséges,…

Nem a kutyákról tervezek írni, hanem a megértés, a szeretet az, ami eszembe jutott az állatok kapcsán.  Ha bemész egy házba, ahol van kicsi, közepes és nagy termetű kutya, talán megfigyelted már, hogy a picike a leghangosabb, leg-vehemensebb. A középtermetű hangoskodása is közepes, míg a hatalmas termetű, az aki a leghalkabb, sőt csendben is van. Megy eléd, de meg sem mukkan. Így van ez az embereknél is. Igaz, nekem cicák terén van nagyobb ismeretem, és amikor elmesélem, hogy a cicám megértette, amit mondtam neki, akkor a felszínes emberek kinevetnek …, de ez az ő dolguk. … Még az emberi jóság is mérhető azzal, hogy milyen a kapcsolatunk az állatokkal, (illetve…