7. rész: Tehát, végre eljutottam ide, (azért lett kissé túlmagyarázott, mert jó lenne, ha megértené Anti és Ödön típus is) ha TE siránkozol, ezt észre sem veszed mert neked ez annyira természetes hogy már megint vég nélkül mondod és mondod, de hogy levegőt sem veszel…, egyszer megfulladsz. Szerinted ez így helyénvaló?  Ha neked az nagyon fontos hogy letedd a nehezéket, ami ott belül nyom, vagy úgy érzed szétvet. Ez oké is, ha esetenként átadod valakinek.  De annak, aki együttérzően meghallgatott, arra magasról teszel.  Miért? Talán egyszer végre el kellene gondolkodni, tulajdonképpen milyen ember is vagy?  Szépszámmal vannak Antik és Ödönök, akik a másik személyt “Bélát” lelki szemetesládának gondolják. …, és…

A bejegyzéssorozat 1., 2., 3. részében már érintett emberi faj, na jó, embertípus, akik elpanaszolják a bánatukat, ami ugye nem is volna baj. (Mint Anti.) DE és itt is egy de, az a másik, aki meghallgatta a te nyűgöd (Béla), ő is elmondaná neked a megtapasztalásait, hisz ő is ember, érzésekkel van tele, és különben is így lenne egyensúly. Ugye az egyensúly, az adok-kapok meglenne, akkor mérleg nyelve sem billegne. Ám a panaszától megszabadult ember már tovább is állt, mert ugye kit érdekel az ….. a másik, az már unalmas.  Személyes találkozáskor (Antinak) sietnie kell, amikor a másik (Béla) is szót kérne.  Ha online ment az egyoldalú “beszélgetés”, ott pedig…

A kis kitérő után következzen a Másokkal is törődni című bejegyzés sorozat 5. része: Az előző részben leírt példához hozzáfűzöm, időnként bármelyikünkkel megeshet egy nehéz életszakaszban hogy mindent nyomasztó tehernek érzünk, de ez a legtöbb embernél úgyszólván, egyfajta átmeneti állapot.   Csak az ilyen áldozattípus marad benne ebben a nagyon nehéz, elviselhetetlen a kényelmes életem is panaszáradatban.  Ahogy említettem is, biztosan valami rosszat érezhet. Ne ítéljük el, max kerüljük, ha már túl fárasztó. Abba bele se gondolok, mi lenne vele, ha igazi terhet dobna rá a sors?  Hisz egészséges, amit akar, a párja megteszi neki, sőt helyette is szinte bármit, a családja szintén, és mindent meg tud venni.  Na persze, lehet mindenféle…

4. rész: Biztosan tapasztaltátok ti is, találkoztatok már ezzel az embertípussal, aki szeret okkal, míg mások (van rá példa) csak megszokásból sopánkodnak, siránkoznak.  (Itt olyanra gondolok, példaként írok egyet: Akinek nincs különösebb problémája, de mindig, mindenhol, mindenben ő az áldozat. Minden történést úgy ad elő hogy mekkora súly nehezedik rá.  Persze, lehet így éli meg, vagy nem is tudom, hisz konkrétan olyan eset jutott most eszembe, ami olyan mindennapos esemény, semmi különös.  Reggel felkelünk, és sorra tesszük a napi rutinszerű dolgainkat.  Persze az áldozat típusúnak még a fogmosás is olyan teher, amit alig lehet túlélni. Kb. olyan ez, hogy helyette kellene valaki másnak megtenni hogy maradjak a példánál, és ne írjak…

3. rész: Ki is a valódi önző ember? (Itt az előző részek: 1. rész, 2. rész.) Hisz létezik az az “alfaj”, mint Anti, aki csak a sorscsapások által létrejött fásultság által vált ilyenné, hogy felvette ezt a senki és semmi nem érdekel típusú viselkedést. Belőle is kihozta az élet viszontagsága, aki valaha még másokkal törődő ember volt.  Itt pedig arra a következtetésre jutottam: A többi ember iránti nemtörődömséget nézve lényegtelen, hisz az idővel fásulttá vált személy is az közönyössége által érdekemberré lett. Így Anti is mérgezni fogja a többieket. A haszonleső ember nem tudja értékelni azt, amit érte tett, tesz az embertársa.  Nem tud rá figyelni, meghallgatni, és itt még el…

A 2. résszel folytatva, az előző részben említett illetőt Antit, valaki meghallgatta, mégis semmibe veszi azt a személyt, Bélát, aki idejét, energiáját arra fordította, hogy a bajban lévő könnyítsen a lelkén.  Az a valaki, mármint Anti nem is rossz ember, csak annyira el van mélyedve a saját problémájában, hogy – ahogy mondani szokás, se lát, se hall.  Ez azért a jobbik eset, mert rosszabb verzió is.  A másik típusú személy megegyezik azzal, akire azt mondjuk, ő érdekember. Neki legyen a neve Önző Ödön. Mivel önző, ugye érdekből tesz mindent.  – Érdekli egyik vagy másik ember? Nem foglalkozik Önző Ödön másokkal, csak addig, amíg ő kiadja magából mindazt, ami nyomasztja.  –…

1. Nem is annyira a szeretet, hanem ezzel szorosan összefüggő egymásra figyelés, a másikkal való törődés hiánya, ami élesen kitűnik. Ilyen megéléseket sorra meséltek, vagy inkább panaszolták el az emberek a legkülönfélébb életeseményekkel kapcsolatban.  Ennek okán írom ezt a bejegyzést.  Újra és újra előkerül az ilyen témakör.  Miért is?  Talán azért, mert a legtöbb ember szenved a szeretet, a megértés hiányától. Együttérzést meg se említsem? Hol van az már? Pedig ugye emberek vagyunk. Vágyunk rá hogy megértsenek, érezzenek velünk együtt, de szinte mindig van egy-két de.   Itt jön egy kis csavar, mert azt tapasztalom, látom, sok szeretetre éhes ember nem csak nem tud szeretetet adni. “Megszemélyesítem őket.” Egyikük Anti, a…