Az üres szavak

Mindig a tetteknek higgy.

 Élő példák hadát tudnám felsorakoztatni olyan történésekről, ahol a szavak és tettek ellentmondanak egymásnak. 

Példaként olyan esetről írok, amikor az illető nehezményezte, hogy semmibe veszik őt is és a munkáját is. 

Erre a főnöke elkezdte őt dicsérni és elmondta mennyire elismeri, fel ne mondjon. 

A valóság ezzel szemben az, hogy az illetőt ezek után is háttérbe szorították. A sorban mindig az utolsók közt volt, van. Talán a munkája kezdetén nem volt ilyen élesen kitűnő ez a “semmibe veszik szindróma”.

Olyan valaki is megelőzi (elismerésben is), akiről nem tudni mi miért és hogy van, hisz a tudása annyi, amennyit “össze tud ügyeskedni” az elérhető helyekről, és emberektől ki tud szedni olyan információt, ami által haladhat előre, hisz felhasználja a szerzett infót saját tudásaként bemutatva. 

 Ezzel szemben, akit hátra sorolnak, annak a személynek van tudása, képzettsége, tapasztalata, és mégsem kap jutalmat sem, illetve kapott már 1-2 morzsának a részét. Példaként írok időtartamot. A képzett, hiteles emberünk 10 éve dolgozik azon a helyen, és kapott 3 kis jutalmacskát. 

A másik pedig többszörös elismerésben részesült, igen rövidke (munka)idő alatt és sorozatosan kapta, kapja a plusz nem csak csekély jutalmakat. 

Mi ebből a tanulság? 

Sok minden. 

Azt fel sem sorolom, hisz sokunknak van hasonló tapasztalata. 

Csak azt jelzem itt is, amivel kezdtem is a mondandómat. 

Mindig a tettek az igazak. 

Hiába mondanak bármi látszat elismerőt, ha annak nem látod a kézzelfogható valóságát. 

Érdemes megfontolni, kell-e ilyen helyen maradni, vagy felvenni a nyúlcipőt, és minél gyorsabban eliszkolni az ilyen helyről. 

Mindenkinek minden jót kívánok!