Amikor a mandulafa virágba borul

A legenda szerint a mandulafa a szeretet hatására újra virágba borult – a trójai háború alatt.
A történet természetesen a nagy szerelemről, az érzelmekről szól.
Demophon (Tézeusz és Phaedra fia), Phyllisz (Φυλλίς) (Aki hercegnő volt. Az egyik trák király lánya) esete a meglátni és megszeretni, majd frigyre lépni történettel indult.

Demophon arra kényszerült, hogy elhagyja az otthonát. Ez a hosszú, viszontagságos út azért volt szükséges, hogy eleget tegyen az akkori kor kihívásainak, elvárásainak.
Mielőtt útnak indult volna, megígérte élete szerelmének, hogy vissza fog térni hozzá.
Telt-múlt az idő, a hercegnő epekedve, de hiába várta haza szeretett urát. A várakozás igencsak megviselte, meggyötörte lelkét ez az elviselhetetlen űr. A szereleme távolléte miatt érzett mérhetetlen szomorúságát a mandulafa igyekezett enyhíteni. A valaha szépséges fa ez idő alatt nem hozott virágot, sőt már kezdett elszáradni.
Majd Phyllisz a veszteségét azzal próbálta enyhíteni, hogy megölelte a mandulafát, ami az ölelés hatására ismét zsenge hajtásokat, leveleket, majd virágokat hozott. Ez olyan érzést keltett a hercegnőben, mintha élete szerelme lenne mellette.
Ez az életerős fa minden év januárjában megörvendeztette a hercegnőt a csodás virágaival.
Itt a mese vége. (A mesének több változata létezik.)

A mandula egészségre gyakorolt hatása sem elhanyagolható. De a szereteté sem, sőt a háláé sem. Hisz akihez, amihez valódi szeretettel közeledünk, az bizony mindig életre kel, újjászületik. A fák ölelése sem csak a mesében létezik. Aki már karolt át egy, fát nem kell győzködni a pozitív hatásáról.
Borítsuk mi is virágba a mandulafát.