Aki nem öreg lélek II/2.
- rész:
Az 1. részt folytatva megjegyzem, az ilyen emberi megnyilvánulás igencsak hajaz a nárcisztikus vonásra,
a már nem egészséges nárcizmusra, és bizony fellelhető közöttük a személyiségzavaros.
Így belegondolva, ők szánalmasak, nem kell rájuk haragudni, hisz a torz világukban fel sem tűnik, fel sem fogják hogy ők rosszat tettek.
Sok esetben bűnt, bűncselekményt is elkövettek életük során.
Nekik az a fontos, hogy birtokolják a javakat, és tetszelegjenek vele, mutogassák, de azt nem teszik hozzá, hogy valójában a nagyobb értékű tulajdon megszerzése más valaki “vérébe, elvérzésébe” került.
“Nagyot képzelnek maguk felől.”
Olyan jelzőkkel aggatják tele magukat, a -fals- tudást mutatva a külvilág felé, amiről elképzelésük sincs, hogy mi is, milyen is az.
Ilyen az ezos világban, amikor valaki tisztán-látónak, -hallónak, -érzőnek írja le magát, miközben a józan esze sincs meg, hisz nem látja azt sem, amit mindenki más igen.
