A szeretet ünnepéről

Számtalanszor hallottam már ahogy zsörtölődő hangon mormolták, ne csak egy nap szeressük egymást, (és ilyenkor különféle jelzők is elhangoznak). Ez igaz, szeretni mindig jó, és éltető ereje van, hisz aki megéli hogy szívből szeretik, nem csak színből, annak az egyénnek megsokszorozódik az életereje, az életkedve.

De, miért ne lehetne ünnepnapja a szeretetnek is?

Teljesen mindegy hogy vallásos alapon közelítünk, vagy csak úgy egyszerűen, hogy igenis bennem él a szeretet magam és mások iránt is. (Azért írtam először a magam, és csak utána a mások …, hogy tanuljuk már meg szeretni önmagunkat is. Nem önzésre buzdítalak, hanem az önelfogadásra.)

Hisz megünnepeljük a születésünk napját, a nevünk napját is, és sorolhatnám még milyen évfordulókról emlékezünk meg.

Sajnos egyik-másik embernél az ünneplés ki is fullad az evés-ivás szintjén – ebből is minél többet, a szó szerinti kifulladásig -.

Pedig mindennek, így a megemlékezéseknek is a szeretet az alapja. Ami sajnos kihaló félben van. Bár egyre többen próbálkoznak az újraélesztésével. A szeretet visszahozásával, újra élésével. Hisz a szeretet él és élni is fog, mert teljesen senki nem tudja kiölni a másik emberből, akiben akár csak csírája, de valaha megvolt benne az érzés, és tudott szeretni.