A spirituális ember

A spirituális, a spiritualizmus nem ugyanaz, mint a spiritiszta, spiritizmus.

Aki spirituális, nem spiritiszta, de lehetnek kisebb átfedések. Főként azoknál a személyeknél, akik még nem találták meg a tiszta utat és keresgélnek.

A spiritus latin eredetű szóból származik, jelentése: lélegzet.

Vallási értelemben: lélek – szellem.

– Hivatalos megfogalmazás többéle is létezik.

A spirituális ember arra törekszik hogy egyre jobb emberré váljon, fejleszti magát, a lelkiélet fontos számára. A fejlődni vágyás élete végéig tart. Ideája az hogy érettebbé, megértőbbé váljon mások iránt.

A spirituális ember kissé másabb, mint a „normális” ember. Sokan különcnek gondolják, és nem értik meg. Elvárják tőle hogy olyan legyen, mint a legtöbb ember, mint ők.

Másik tény, a spirituális ember is ember, ugyanúgy megvannak a földi vágyaik, örömük, fájdalmuk. Főleg akkor, amikor még fontos számára, mások mit gondolnak róla. Titkolja ki is ő úgy igazán, hisz lenézik, leszólják, mindenféle rosszindulatú megjegyzéseket tesznek rá. Itt a hatalmas fejlődés lehetősége. Aki ezt megteszi, biztosan sokat tesz önmagáért. Megválik az őt hátráltató rosszindulatú emberektől, helyzetektől. Ha ezt meg merte lépni, már szép és kellemes kalandok várnak rá a benső és külső utazásai során.

Fontos, hogy a spirituális gőgöt kinője, és már tudja nem több a másiktól, DE nem is kevesebb! Alázattal tud fordulni embertársa felé. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy el kell tűrnie mindenféle bántást. Épp ilyenkor kell elmenni az ilyen típusú személyek mellett.