A JÓSZÁNDÉK

A jó szándék

 Jó, ha tudatában vagyunk annak a ténynek is, hogy nem kényszeríthetünk senkit semmire. 

Ez nem csak olyan esetben igaz, mint a szerelmi kötés, hanem akkor sem erőltethetünk semmit, ha valóban jót akarunk valakinek. Hisz ő még azon a(z) (tév)úton jár, ahol reménykedik a csodában. Igaz, ez inkább illúzió, és ez egy igen elterjedt rossz valami. 

Amikor látjuk, hogy olyan útra tévedt, amelyen soha nem fog célba érni; szólunk, intünk neki, térj le, az egy tévút. Erre ő még elkezd ránk neheztelni, pedig csak a helyes sávba akarjuk terelni.

De, ugye mi is az a helyes? 

Ahogy már utaltam rá, neki az a helyes, hogy tapasztaljon. Igaz sok mindent fog a mellék-, ártalmas úton veszíteni, de amikor már mindene elúszott, nem lesz több ablakon kidobni valója, hátha felébred. 

Minden addig ismétlődik, amíg az illető nem okul a tévedéséből.

…